„Diplomamunkám témájának Arkagyij & Borisz Sztrugackij Stalker című regényét választottam, melyből a szerzőpáros Andrej Tarkovszkij közremű- ködésével készítette el az Irodalmi forgatókönyv átiratot, amelyet forrásként használtam fel a munkámhoz. Úgy gondolom a Stalker rólunk, emberekről szól. Hibázó, hazug, bűnös emberekről, akik kétségbeesetten keresnek egy szebb jövőbe vezető utat. „A jobb jövő nevében bármit feláldozó ember” képe ez, aki, ha kell, csal, öl, háborúzik, s pusztít. Azt teszi, ami az ember archaikus, ösztönös, állatias lényege. Legnagyobb bűne mégis az, hogy mindeközben elfelejt szeretni, elfelejt ember lenni. Az önmegismerés folyamata nem könnyű, s éppen ezért nagyon kevés embernek sikerül végig mennie az úton. A folyton önmagát kereső ember ábrázolása több ezer éves múltra tekint vissza, így jutottam el az önmegismerés egyik legősibb jelképéhez, az útvesztőhöz. Díszletem egy vertikális útvesztő leképezése, amely a szereplők lelkében, múltjában, gondolataiban való bolyongást jelké- pezi, melynek végső célja a hőn áhí- tott Szoba. A jelmezek formavilágukat tekintve abszolút mainak sőt, hétköznapinak mondhatók. Véleményem szerint fontos ugyanis, hogy ez a törté- net akárki, azaz mindenki története lehessen. Ez alól a Stalker finoman elvont jelmeze képez kivételt. Reflektálva a díszlet archaizáló koncepció- jára, a szereplők a karakterük archetípusának megfelelő színeket viselik, így a szürke díszletben a három alapszín, a vörös, a kék, a sárga és a fekete színek dominálnak.