Gyermekkorom egyik kedvenc meséjét választottam diplomamunkám anyagául. Ami akkor leginkább megfogott a Fehérlófia címû mesében, az utazás, az Alvilágba szállás, a sárkányok, a hõs gyõzedelmeskedése, a királylányok kiszabadítása volt. Ezek a csodás elemek mind lenyûgöztek, hiszen minden benne van, ami egy „fiús” mesében szükséges. Azonban minél mélyebben foglalkozom ezzel a mesével, annál inkább úgy érzem, még ezer, meg ezer bugyra van, amit fel lehetne tárni. Nem kozmogonikus, de különbözõ szférákban játszódó történet, így tulajdonképpen az egész világgal foglalkozik. Rengeteg jelkép mögött bújik meg egy olyan õsi tudás, amit megkísérlek megfejteni, vagy legalább átfordítani a saját nyelvemre. Úgy hiszem, minden életkorban tud újat mondani, újat mutatni egy jó mese, s bízom benne, hogy hogy díszlet és bábterveimen keresztül méltón sikerül megidézni egyik legõsibb népmesénk világát.