Diplomamunkám Federico Garcia Lorca utolsó darabjához, a Bernarda Alba házához készült vizuális koncepció. Ez az ízig-vérig huszadik századi család történet egy sor kérdést vet fel a hagyomány, a megrögzött vallásosság és a kegyetlenség mérlegén. Szereplői testekbe zárt lelkek, akik nem kapták meg az esélyt, hogy kiteljesedjenek, tele vágyakkal és csalódással. A szerző által felvázolt finom női világ brutális és reménytelen. Egyszerre eszeveszetten irracionális és csodálatosan valóságos. A látvány megalkotása során, olyan megoldásokat kerestem, amelyekkel plasztikussá, érzé- kelhetővé teszem Bernarda házának megmerevedett struktúráját; bezártságát, lakóinak izoláltságát és sajátos viszonyrendszerét. Ennek lenyomata a díszletben megalkotott beton cellaDiplomamunkám Weöres Sándor Octopus avagy Szent György és a sárkány című tragikomédiájához készült. A szövegnek sokféle olvasata lehetséges. Egyfelől egy mitologikus, elvontabb, metaforikus színpadi olvasat, másfelől egy adott politikai konstellációra is vonatkoztatható. Az írói verzió birodalmakat fog át: római provinciát, tömeggel zsúfolt városi helyszíneket, világi és vallási szentélyt a hozzájuk tartozó grandiózus dimenziókkal. A darab helyszíne az Észak Afrikai Silene városa, mely vándorló törzsekkel keresztül- kasul pusztí- tott, újra és újra föléledt város, míg a rómaiak meg nem hódítják. Sok etnikum, emberfajta, nyelv és kultúra olvasztótégelye, ahol az együttélés természetesen nem harmonikus, hanem folyamatosan lázas állapot, kü- lönféle vallások, kultuszok, mitológi- ák, világnézetek állandó rivalizálása. Az Octopus rengeteg helyszínen játszódik. Központi tere a palota, de többször kitekint külső helyszínekre. Ráadásul Weöres Sándor szabadon bánik a szűk, belső szobák és a nyitott, nagy terek váltakozásával. Filmszerűen kezeli az egyes színek válrendszer, amelyet a Vígszínház színpadára terveztem. Forgó díszletemet leginkább a kortárs építészet, a birodalmi építészet, a panelházak és Louise Bourgeois cellái inspirálták. Jelmezeimben megjelenik az eltorzított női látásmód, a karikírozott nőiség és az elnyomott szexualitás. Karaktereim egy korszak babái, egy letűnt divat szépség ideáljai. A jelmezek formavilágát az ötvenes-hatvanas évek amerikai öltözködési kultúrája inspirálta. Személyiségek, lelkek, félelmek, vá- gyak, fóbiák, törvények és tabuk lá- tomásos világa bontakozik ki előttünk, amelyben házas élet ugyanolyan börtön, ha nem még rosszabb, mint hajadonon élni anyjuk zsarnoki szárnyai alatt. Nincs valódi egyéni szabadság, hiszen bármit tesznek folyton szerepekbe kényszerítve kell élniük. Élniük kell.

Mesterek: Csanádi Judit /Csík György