Diplomamunkám Weöres Sándor Octopus avagy Szent György és a sárkány című tragikomédiájához készült. A szövegnek sokféle olvasata lehetséges. Egyfelől egy mitologikus, elvontabb, metaforikus színpadi olvasat, másfelől egy adott politikai konstellációra is vonatkoztatható. Az írói verzió birodalmakat fog át: római provinciát, tömeggel zsúfolt városi helyszíneket, világi és vallási szentélyt a hozzájuk tartozó grandiózus dimenziókkal. A darab helyszíne az Észak Afrikai Silene városa, mely vándorló törzsekkel keresztül- kasul pusztí- tott, újra és újra föléledt város, míg a rómaiak meg nem hódítják. Sok etnikum, emberfajta, nyelv és kultúra olvasztótégelye, ahol az együttélés természetesen nem harmonikus, hanem folyamatosan lázas állapot, kü- lönféle vallások, kultuszok, mitológi- ák, világnézetek állandó rivalizálása. Az Octopus rengeteg helyszínen játszódik. Központi tere a palota, de többször kitekint külső helyszínekre. Ráadásul Weöres Sándor szabadon bánik a szűk, belső szobák és a nyitott, nagy terek váltakozásával. Filmszerűen kezeli az egyes színek válrendszer, amelyet a Vígszínház színpadára terveztem. Forgó díszletemet leginkább a kortárs építészet, a birodalmi építészet, a panelházak és Louise Bourgeois cellái inspirálták. Jelmezeimben megjelenik az eltorzított női látásmód, a karikírozott nőiség és az elnyomott szexualitás. Karaktereim egy korszak babái, egy letűnt divat szépség ideáljai. A jelmezek formavilágát az ötvenes-hatvanas évek amerikai öltözködési kultúrája inspirálta. Személyiségek, lelkek, félelmek, vá- gyak, fóbiák, törvények és tabuk lá- tomásos világa bontakozik ki előttünk, amelyben házas élet ugyanolyan börtön, ha nem még rosszabb, mint hajadonon élni anyjuk zsarnoki szárnyai alatt. Nincs valódi egyéni szabadság, hiszen bármit tesznek folyton szerepekbe kényszerítve kell élniük. Élniük kell. takozásait. 21 jelenetben meséli el a történetet, amelyek között nem lehet, nem is szabad nagy átállásokat tervezni. Fontosnak tartottam, hogy a díszlet robusztus, rideg, megdönthetetlen hatalmat sugározzon, ugyanakkor át legyen itatva azzal a fajta fantáziavilággal, amelyekben a szereplők megőrzik mesebeli karakterü- ket. A Szent György legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ebből kiindulva kezdtem bele egy olyan díszlet megtervezésébe, melyben elsődleges szerepet kap a palota mint tér, de a falaiban üreges járatok, végtelen folyosók és sötét labirintusok nyílnak. A környezet látszólag örök és mozdulatlan, míg a jelmezek folyamatos mozgásban lévő egységei a térnek. A jelmezeknél segítségül hívtam a történet mese jellegét, támaszkodtam irracionalitására, hagytam, hogy ez a túlburjánzó világ, mely átitatja a könyv lapjait, megjelenjen a jelmezeken, kontrasztba állítva a díszlet határozottságával, monokronitásával.

Konzulens Tanár: Zeke Edit